Október 17.
Délután lefeküdtem aludni, és a Karcsi átjött. Befeküdt az ágyamba, mert megkértem, hogy aludjon velem. Sokat csókolóztunk, és nagyon szenvedélyes volt az egész, meg nagyon jó. Az előbb elment vívóedzésre, mert most oda jár. És én küszködöm magammal pár órája, mert hol gyűlölöm, hol hiányzik. Mindenesetre félek, hogy elveszítem, és attól is félek, hogy nem fog nekem megfelelni, hogy valami baj lesz vele megint. Nem tudom, honnan jut az eszembe, hogy mindig valami baj lesz vele, merthogy tényleg valami baj lesz vele, ha ezt így előre eltervezem. Nem feküdtünk le, csak rengeteget ölelgetett, meg mellettem feküdt több órán keresztül. Csókolóztunk nagyon sokat, ami a kedvencem, rám feküdt félig, és sokat simogatta a fejem, ami rettenetesen jól esett.
A teljes szöveghez kattints IDE!
