Itt van minden nap, bútorokat húzkod és törölget, azt mondja a néni, ő rendbe teszi a lakást, most már minden nap új nap lesz, és mosolyog. Az arany halottakat is becsomagolja, jó gondosan minden babát, a halott állatokkal viszont nem törődik, pedig abból is sok van, túl sok személyes tárgy van ebben a lakásban, állítja, ezek a bútorok is világítanak, mint a nap, jobb lenne valami más, ő most mindent megkeres és széttár a lakásban, ez a jelszava, innentől vár ránk az új életünk, semmi borzalmas dolog nem történt, az új anyuka majd mindent jóvá tesz, és ha valamit ki is pakol a fiókból, arra biztosan nem fog emlékezni.
Örülsz az új anyukádnak, kérdezi Apa, ahogy az ép elméjűek szoktak beszélgetni, fantasztikus egy nő, és végigsimítja a haját. Részemről befejeztem a beszélgetést, mondja Apa, többé anyukádról nem beszélhetsz és kérdezgethetsz, olyan lett, mint a nővéred, ugye emlékszel rá, mi történt akkor a szíjjal, ez is olyan lesz. Ez a hangtalan tompa ütés, valami álomittas köd, biztosan valami tévedés történt, amikor éjjel a szörny jön. Az iskolában sok betűt tanulunk, mert a betűk jók, a betűk fognak megmenteni minket, csak a buta kislányok nem tanulnak meg olvasni.
A teljes cikkhez kattints IDE!
