Infantilis, banális és tele van csúnya, nő szájából illetlenül hangzó szavakkal. Kétségkívül vannak, akik ilyen és hasonló ítélettel teszik le Czapáry Veronika Anya kacag című első könyvét. Igen, lehet ezekkel a szavakkal is illetni, ám úgy gondolom, hogy éppen ezek miatt érdemes kicsit komolyabban foglalkozni vele.
Az Anya kacag naplóregény, amely egy feldolgozatlan traumákkal terhelt gyerekkorral bíró huszonéves nagyvárosi egyetemista lány, Viktória feljegyzéseiből áll össze. Az ezekből kibontakozó cselekmény tehát lényegében abból áll, hogy melyik este milyen szórakozóhelyre megy, ott milyen ismerősökkel találkozik, és hogy onnan kivel megy haza.
Zavarba ejtő az a banalitás, amivel mindezt magának feljegyezi, hiszen a történéseket sallangmentesen, mindenféle bugyuta eufemizmusok, negédes vagy patetikus érzelmi kirohanások nélkül írja le. Érdemes az olvasónak próbaképp a lehető legegyszerűbben, tőmondatokban lejegyezni magának, hogy mi történt vele a legutóbbi bulin vagy nagyobb családi összejövetelen – feltehetőleg hasonló hangnem fog visszaköszönni, mint Czapáry Veronika szövegében.
A teljes cikkhez kattints IDE!
