Anya kacag. A borítón egy lány hasal, merengő arccal játszik valamivel, gyümölcsök, színes kavicsok vagy buborékok is lehetnek. Majdnem idilli kép, csak a sötétkék-fekete háttér és a lány válla-háta fölött kirajzolódó fehér ablak fenyegető, talán nem is ablak, biciklikerék. A regény főszereplőjéhez, az egyes szám első személyben beszélő Viktória alakjához kiválóan illik ez a kép.

Czapáry Veronika első könyve egy fejlődés nélküli fejlődésregény. A könyv egy a 2000-es években Budapesten élő fiatal nő történetét meséli el, aki hétköznapjaiban elmerül a főváros éjszakai életében, bulizásban és pasizásban, eközben azonban intenzíven kutatja saját belső világát: pszichoanalízisre jár, drogozik és naplót ír.

Ha fogjuk Terézanyut, Carrie Bradshaw-t és Freud Dóráját, bedobjuk őket a képzeletbeli mixerünkbe, és megnyomjuk az indítógombot, akkor minden valószínűség szerint Czapáry Veronika első regényének hősét, Viktóriát kell, hogy megkapjuk.

Van az egész naplószerűségnek valami arrogáns bája. Mintha Fanni hagyományait összekevernénk a Budapesti skizóval, és kivonnánk belőle Bridget Jonest. – A Litera bemutatja rovatban Benedek Anna írását olvashatják Czapáry Veronika prózájáról.

Czapáry Veronika Anya kacag című, a „vidéki lány kalandjai a nagyvárosban” toposzra épülő kötetében a lírai részek szépirodalmi jelleget próbálnának kölcsönözni a ponyvaként meghatározható naplóregénynek, de az eredmény inkább az, hogy a szöveg egyik rétege sem képes hitelesen működni.

Saját bevallása szerint a 36 esztendős írónő a szingli lét rejtelmeit kutatja, és a szónak mégiscsak hangsúlyos szerepe van. Máskülönben 20 éve foglalkozik írással, első regényével a 19. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon debütált. Czapáry Veronika: Anya kacag című könyvének bemutatásában Soma Mamagésa sietett a szerző segítségére.

A regényről előzetesen azt lehetett hallani, hogy pornográf. Könyvbemutatókon beszéltek arról, hogy szabad szexualitást hirdet, durva, túlfűtött szavaktól hemzseg, és ez zavaró, ám a szexuális élményeken keresztül szeretetkeresésről van itt szó. Szintén fontos téma volt, milyen jó, hogy a nők is elkezdtek írni saját szexualitásukról, mert ez eddig a férfiak kiváltsága volt.

Czapáry Veronika első regényének olvasása közben volt először az a zavarba ejtő érzésem, hogy az olvasói megértésben éppen a saját nemem akadályoz meg. Hogy akkor csak azért nem tudom a főszereplőnek, ennek az önbizalom hiányos fiatal lánynak az életét, életszemléletét megérteni, mert férfi vagyok. Ez pedig izgalmas kérdést vet fel…

“Nem látom be, hogy Czapáry milyen ideális olvasót feltételezett a regényéhez, így csak az egy regénnyel szembeni személyes elvárásaim maradtak, amelyek rendre nem teljesedtek be. Semmi olyasmit nem kaptam a regénytől, amit eddig ne tudtam volna, akár magamtól, akár korábban olvasott könyvekből.”